Szent Szűz Máriának Garabandalban való jelenései
1961-1965, San Sebastián de Garabandal, Spanyolország
A Garabandali látomások a Boldog Szűz Mária jelenései voltak, amelyek 1961 és 1965 között négy fiatal iskolás lány előtt történtek San Sebastián de Garabandal faluban, a Sierra de Peña Sagra hegyekben, Kantábria autonóm közösség területén, Spanyolország északi részén. Néha az Úr Gyereke volt nála, néha angyalok kísérték elé, köztük Szent Mihály is.
Az ezer számjegyű látogatások nagy tömegeket vonzottak és jelenségek történtek, sokukat felvették vagy lefényképezték, ezreken voltak tanúi.
E jelenések sorozatában a Szűz Máriát gyakran "Garabandali Karmelhegyi Boldogasszony" néven emlegetik, mert megjelenése és öltözködése hasonlított a Karmelhegyi Boldogasszony portréira.
A garabandali látomásokat néha "Fatima folytatása" néven említik.
Garabandal története
1961. június 18-án egy angyal jelent meg négy fiatal lánynak, Conchita Gonzalez (12 éves), Jacinta Gonzalez (12), Maria-Dolores (Mari Loli néven ismert) (12) és Mari Cruz (11) a falu felső részén, a Casa Serafin ház közelében, de nem beszélt hozzájuk az első néhány napon. De 1961. július 1-én kinyilatkoztatta magát Szent Mihály arkangyalnak. Egy emlékmű jelöli ezt az angyal első jelenését. A gyerekeknek azt mondta ezen a július 1-i napon, hogy másnap, vasárnap, 1961. július 2-én a Boldog Szűz Mária fog megjelenni nekik ott, ahol ő mutatott. Ez egy kicsit feljebb van az úton, amely a fenyők hegyéhez vezet (los pinos). Ott is áll emlékmű a első jelenés emlékezetére.
Balról jobbra: María "Conchita" Concepción González, Mari Cruz Gonzalez, Mari Loli Mazón, Jacinta González
Hírnévvel terjedt a hír az egész környéken és nagy tömeg tanúja volt a négy lány vasárnapi extázisának, amikor egy szépen fehér ruhába öltözött asszonynak beszéltek, akinek jobb kéze alatt barna skapulárét viselt és fején tizenkét csillogó csillagból álló koronát.
Kettő angyal kísérte elé. Az egyikről már az előző napon tudtak, a másikat pedig ikertestvérének hitték, mert nagyon hasonlított rá.
Amikor a lányok extázisban voltak, testük nem mozogott le a súlyuk miatt vagy anyagiak miatt. Semmit sem tudtak arról, mi történik velük. Például könnyedén felemelhették egymást. Másrészt két felnőtt férfi is csak nehezen tudta egy gyerek emelését extázisban.
Mari Loli felemelve
Ebben az extázisban a látnokok fájdalomra érzéketlenek voltak, tűkbe szúrásokra és tüzre. Próbákat végeztek, mint például kemény döfés, de ez semmilyen reakciót nem váltott ki. Amikor hatalmas erővel térdükre zuhantak a földre, semmilyen fájdalomjelenséget nem mutattak. Egy teljesen megbízható szemtanú mélyen lenyűgözött egy eseményben, amikor Maria Loly leesett és feje az emelvény lépcsőfokának sarkába ütközött. Az emelvény betonból készült. A szemtanú azt mondta, hogy a körülállók fájdalmasan kiabáltak, de a gyerek nyugodtan ült a padlón, mosolygott és vidáman beszégetett a Szűzanyával. Amikor az extázis véget ért, megkérdezték tőle, érezte-e a csapást. De ő semmit nem tudott róla. A boldog szűz négy gyermeknek sok titkot árult el a világ jövendőbeli fontos eseményeiről és azok időpontjairól. De a gyerekeknek tilos volt az idők részleteit megadni. Conchita a következőket mondta.
A Garabandal látomások célja
Már ezen első látomásban, amely után sok más következett, Mária beszélt a gyerekekkel az okairól és kért tőlük, hogy jöjjenek vissza ide a következő napra vagy arra a napon, amit megnevezett. A gyerekek azt mondták, hogy a Boldog Szűz Isten üzenetét hozta az embereknek ebben a korban. Elmondták továbbá, hogy a Boldog Szűz akarja, hogy ezt az üzenetet mindenki tudomására hozzák október 18-án, 1961-ben. Ez Garabandal első üzenete, amely gyermeki egyszerűséggel hív minket a Szent Keresztény Emlék abszolút tiszteletére és imádatára, valamint megbánásra, bűnbocsánatra és ima.
Mária nem adta nekik ezt az üzenetet előre meghatározott szavakban, hanem csak részletekben és világosan magyarázta "kis barátainak" a benne kifejezett szándékot. A gyerekeknek saját szavukkal kellett mondaniuk, mi volt az Égi Anyjuk aggodalma. Bár elnyomottak érezték magukat, a látomás ragaszkodott hozzá, hogy teljesen képesek erre, mivel úgy gondolta, jól megértették mindent. Így a négy lány így fogalmazta üzenetük:
"Sok áldozatot kell tenni, sok bűnbocsánatot végezni; gyakran látogatni a Szent Keresztény Emléket. De legfőbb dolgunk az, hogy nagyon jók legyünk.(*) Ha nem teszük ezt meg, akkor ítélet fog érkezni. A kelyh telik fel, ha nem változnánk, nagy ítélet fog ránk esni".
(*) Itt nagyon jó lenni azt jelenti, hogy Isten parancsolatai szerint éljünk jónak és felelősségteljesnek életet, és adjunk neki, a Mindenhatónak, az őt illeti helyet napi rutinkában. Tehát: naponta imádkozzunk; növeljük Istentiszteletünket; rendszeresen vegyünk részt a szentségekben.
Mária egyszer így szólt: "Nem kérek tőletek semmit rendkívülit, semmi túlzottat, de akarom, hogy érdemes emberként éljetek Isten előtt és adjátok neki, a Mindenhatónak, az őt illeti helyet napi életetekben." Ez egy tökéletes és könnyen teljesíthető életprogram mindannyiunknak!
A gyerekek kérték a látomást, tekintettel a sok képtelenségre és hitetlenre, hamarosan csodát "...hogy akkor mindenki hívő legyen". Végül ezt a kérést teljesítették, és az angyal, aki ismételtesen megjelent előttük, Conchitának ígérte egy csodát.
Az angyal tanította meg őt többször is arra, hogy méltó módon vegyen részt a Szent Keresztény Emlékben, ahogy mondta "nem változott ostyákkal".
A házigazdák mindig láthatatlanok maradtak az eseményeket tanúskodó kiskörök számára. A csoda úgy volt eltervezve, hogy a Szent Ostya július 18-án, 1962-ben látható legyen a kisköröknek. Mivel a gyerekek nem tudták, hogy az ostyákat soha nem látták, amikor az angyal hozzájuk hozta őket, Conchita furcsa kis csodának tartotta és kétségbe esett abban, elég-e lesz ahhoz, hogy eltörölje az emberek hitetlenkedését. Ez a Host Csoda esemény nem messze történt Conchita szüleinek házától éjfélkor a megjósolt napon.
A Szent Ostya Természetfelettesen Járt az Nyelven
Amint Conchita kinyújtotta nyelvét, hogy fogadja a Szent Kommuniót, egy ostya hirtelen láthatóvá vált nyelvén, erős fehér fényt bocsátva ki, amely nem vaksította el a szemeket. Ez a fény elegendő volt ahhoz, hogy néhány képkocka lefotózható legyen egy jelenlévő 8 mm-es kamerával készült filmből. Az eseményről hiteles tanúk számoltak be, akik Conchita mellett álltak és egész idő alatt nem vesztették el a szemükről.
Conchita Ostya Fogadása
Mivel ez a csoda nem győzte meg mindenkit, és a gyerekek továbbra is hiteles jelet kértek az hitetlenek számára "...hogy mindenki hívő legyen", a Boldog Szűz ígérte nekik egy nagy csodát, amely olyan nagyszerű lesz, hogy utána nem marad kételkedés abban, hogy Istentől származik.
Ezen a csodon, amely az emberiség számára a legnagyobb csoda és egyszerre az utolsó idő végéig, a jelenlévők közül hitetlenek megtérnek, és betegek gyógyulnak. Ne aggodalkozzatok a súlyosan betegek szállításáról, mondta, "mert Isten különleges kegyelemmel és élet-és tagvédelemmel áldja meg mindazokat, akik szeretnének eljönni a csodára." A csoda időpontját csak Conchitának árulta el, aki azonban azt csak nyolc nappal előtte hirdetheti ki. Este lesz ugyanabban az órában, mint az angyal első megjelenése és mintegy 15 percig tart. A csoda a fenyők mellett fog történni és Garabandalból és a környező hegyekről is látható lesz.
Ezután egy állandó jel marad ebben a helyen, amelyet megtekinthetnek és lefotózhatnak, de nem érinthetik, mert anyagi anyagból nincs készülve. E kapcsolatban érdemes tudni, hogy Mária egyszer azt mondta a látnokoknak egy megjelenés során a Fenyők mellett: "Szeretem ezt a helyet nagyon, mert Isten szereti. Ez a hely szent!"
Viszont e csoda előtt "aviso" fog történni, amelyet kis ítéletnek, figyelmeztetésnek vagy lelkiismeret-fényítésnek is neveznek. Egy pillanatra megáll az idő a világ körül, akkor minden ember látja lelkének spirituális állapotát és hogyan kell javítani életét.
Conchita nagyon fél ebből a figyelmeztetés-ből, mert mondja:
"Úgy lesz, mint az ítélet (a büntetés), azzal a különbséggel, hogy nem fogunk halálos következményekkel szenvedni. Nem marad kételkedés abban, hogy ez emberek munkája nincs. De látjuk magunkat úgy, ahogy Isten előtt állunk ebben az pillanatban (a lelkiismeret tudásának szenvedése)."
1965. június 18-án Szent Mihály arkangyal ismét üzenetet hordozott a Boldog Szűzanyától, amely az egész emberiségnek Isten nevében szólít. Ismét történt ez a mélyedésben, körülbelül a felső végén, körülbelül ott, ahol ma Szent Mihály-kápolna területének kerítés alatt van a hegyen. Conchita, aki ezt az üzenetet látomásában kapta meg, leírta a következő szavakat: A világnak a Boldog Szűzanyától Szent Mihály száján keresztül küldött üzenet:
Az angyal mondta:
Mert az október 18-i üzenetem nem teljesült és keveset hoztak nyilvánosságra, most ezt mondom nektek: ez lesz az utolsó. Amíg a pohár megtelt volna, most már átfolyik.
A papok, püspökök és bíborosok sokan járnak a káros útján, s velük még több lelket is odavisznek.
A szentségosztás egyre kevesebb figyelmet kap. Sziámunkkal kerüzzük el Isten haragját ránk. Ha igazi lelkűvel kértek bocsánatot, megbocsát nekünk.
Én, ti anyátok, Szent Mihály angyal közbenjárásával szeretnék mondani nektek: tegyetek jóvátételt. Már az utolsó figyelmeztetésekben vagyatok.
Szeretem nagyon és nem akarom ti elítélését. Kérjétek igazi lelkűvel, s adunk neked. Több áldozatot kell tennietek, gondoljatok Jézus szenvedésére.
Most az utolsó figyelmeztetésekben vagyatok. Szeretem nagyon és nem akarom ti elítélését. Kérjétek igazi lelkűvel, s adunk neked. Több áldozatot kell tennietek. Gondoljatok Jézus szenvedésére.
A második üzenet különösen nagy vitát váltott ki, amikor kiderült, hogy Conchita "sok bíboros, sok püspök és sok pap jár a káros útján" írta.
Sokan kérdezték meg többször ezt az információt igazolni. A fiatal nő gyakran mondta, Mária hangsúlyozza a papság fontosságát és figyelmét elsősorban papokra irányítja.
Addigra a felelős püspök várva maradt az egész Egyházzal Garabandalban adott prófécia teljesülésére. Most már nyugalmazott, s az Oviedo-i érsek jelenlegi adminisztrátora.
Mária így szólt a gyerekekhez:
"Látogatásaimat nem fogja az Egyház elismerni, amíg meg nem történik a nagy csoda." A csodáig a püspök jelet kap, utána feloldja Garabandalra vonatkozó minden tilalmat. Padre Pio titokzatosan kapcsolódott Garabandálhoz és megerősítette ugyanazt, de ezt az megjegyzéssel:
"Az Egyház nem fog elismerni a Miasszonyunk jelenlétét Garabandalban, amíg már késő lesz."
Sose tiltotta az Egyház személyesen hinni Garabandal jelenéseiben, bár eddig sem adhatott hivatalos megerősítést természetfeletti eredetükről. A falusi templomban azonban nem volt szabad a történtekről prédikálni.
Garabandal Falu
Az utolsó megjelenés 1965. november 13-án történt Garabandálban. 1961 és 1965 között Mary gyakran jelent meg ezen a helyen naponta is. Ebben az időben volt a II. vatikáni zsinat, ekkor adta a négy lánynak rendszeres katekézist a hit alapelveiről, amelyekről a Zsinaton fogtak szó és jövőre modernabb korra átformálták. Ezen katekézis nagyon jól meg van mutatva Robert Francois "Így beszélt Mary Garabandálban" című könyvében.