Szent Szűz Máriának Pellevoisin-i jelenései
1876, Pellevoisin, Franciaország
Estelle Faguette 1843. szeptember 12-én született Saint-Memmie-ben, Châlon-sur-Marne közelében és az ugyanazon hónap 17-én keresztelték meg. 1876 elején a Pellevoisin faluban, Indre megyében Estelle Faguette 33 éves korában súlyos beteg volt: tüdőbajban szenvedett, akut peritonitisben és hasi daganattal. 1876. február 10-én az egyik orvos, Buzançais-i Dr. Benard csak néhány órára adta életét. A február 14-15-ei éjszaka során azt állította, hogy a Boldog Szűz Mária jelenése volt neki, amelyet még ebben az évben további jelenések követtek.
1876. február 14/15-i első Jelenés - Éjszaka
A Pellevoisinban történt jelenések első része 1876. február 14-ei éjjel kezdődött. Egy démon jelent meg az ágyának lábánál. Amint Estelle észrevette a démont, látta a Boldog Anyát az ágya mellett. A Szűzanya elutasította a démont és azonnal eltűnt. Ezután a Szűzanya tekintett Estellére és így szólt hozzá: ”Ne félj, te vagy lányom. Légy bátor, mert még öt napig szenvedni fogsz Krisztus öt sebéje tiszteletére. Szombaton vagy meghalsz, vagy megfogysz.”
1876. február 15/16-i második Jelenés - Éjszaka
Ezen az éjjel a Sátán ismét megjelent ugyanabban a pillanatban, mint a Boldog Szűz Mária. Ő így szólt: ”Ne félj, mert itt vagyok. Mostanában Fiam megmutatta Irgalmát. Életet ad neked; szombaton gyógyulsz”. Ekkor én mondtam: ”Anyám, ha választhatnék, inkább most halnék, mivel jól felkészültem.” Ő mosolygva így felelt: ”Hálátlan! Ha Fiam életet ad neked, azért van, mert szükséged van rá. Mi lehet a földön embereknek drágább ajándéka mint az élet? Ne gondold, hogy szenvedés nélkül lesz szabad. Nem! Szenvedni fogsz és nehézségekben leszel. Ez az élet hoz. Fiam Szívét megérintetted önmegtagadással és türelmességeddel. Ne veszítsd el ezek gyümölcseit rosszul választva. Nem mondtam-e, ha életet ad neked, akkor Ismertesítem Dicsőségemet?” Ekkor újra láttam a fehér szilkpapírba csomagolt márványlapokat és próbáltam néhányat felvenni, de ez nem sikerült. A Boldog Szűz Mária mosolygott és így szólt: ”Most nézzünk vissza az időre”. Arcán egy kicsit szomorú kifejezés volt, de a gyöngéd arckifejezése is megmaradt. Teljesen megrémültem azon hibáim miatt, amelyeknek enyhéknek gondoltam. Hallgatok arról, amit mondott és csak beismerem, hogy nagyon szigorúan büntette meg engem, amire érdemet szerzettem. Ki akartam kiabálni a bocsánatot, de nem tudtam, mert elborította a fájdalom. Levert voltam. A Boldog Szűz Mária jóindulatú tekintettel nézett rám és ezután szó nélkül eltűnt.
1876. február 16/17-i harmadik Jelenés - Éjszaka
Ez éjszaka ismét látom a Sátánt, de messze volt tőlem. A Boldog Szűzanya mondta: ”Merészel fiúm”. Az előző alkalom szidása esett emlékeimbe és félelemmel és reszegve álltam ott. Láttam a Boldog Szűzanyát, hogy látja bánatomat, mondta: ”Mindez már múlt; önmegtagadással helyrehoztad a hibákat”. Mutatott nekem néhány jó dolgot, amit tettem, de ez annyira kevés volt az összehasonlításban. Látva bánatomat, mondta a Boldog Szűzanya: ”Én irgalmas vagyok és Fiam Úrnője. A kevés jó cselekedet és az intenzív imák, amiket nekem ajánltál, megérintették Anyaszívem, különösen azt a levelet, amit szeptemberben írtál nekem. Legjobban érintett engem ez a mondat: ”Lássd szüleim nyomorúságát, ha én már nem vagyok itt, hamarosan kényszerülnek almozni élelmükért. Emlékezz arra, amit szenvedtél, amikor Fiad, Jézus Krisztus a keresztre fűzött”. Mutattam ezt a levelet Fiambanak. Szüleid szükséged van rajtad. A jövőben hűs legyél e feladatodhoz. Ne veszítsd el az áldásokat, amiket kapott és tedd ismert My dicsőséget”.
Estelle Faguette
4. Látomás - 1876. február 17/18-i éjszaka
Az éjszakán úgy tűnt, nem maradt olyan hosszú ideig. Szerettem volna kért tőle áldást de nem tudtam. Gondolataim futottak és látom elmében a szavakat, amiket a Boldog Szűzanya ismételt: ”Ne félj semmitől. Te vagy leányom és Fiam megindult te lemondásod miatt”, valamint az előző hibáimat szidó szavak és bocsánatuk, a következőkkel: ”Én mindirgalmas vagyok és hatalommal bírok Fiamban”. És még ezt mondta: ”Legyél merész, türelmes és lemondó; szenvedni fogsz és nehézségekben leszél; próbáld meg hűs legyél és tedd ismert dicsőségemet”.
5. Látomás - 1876. február 18/19-i éjszaka
Ez éjszakán a Boldog Szűzanya úgy tűnt, közelebb jött és emlékeztett engem ígérvényemre. Láttam is az nagy cserépet, mind a négy sarkában arany rózsabimbóval, közepén egy aranyszívvel, amit kard szúr át és rózsa koronával. Rájuk ez állt írva:
”Sajátos kínjában hívtam Máriát. Ő könyörgött Fiának értem és teljes gyógyulást nyert tőle”.
Akkor mondta nekem: ”Ha szeretnél szolgálni, legyél egyszerű és tegye cselekedeteid bizonyítékká szavakra". Kérdeztem tőle, hogy változnom kell-e vagy máshova mennem. Válaszolta: ”Bárhol is vagysz és bármit csinálsz, áldásokat nyerhetsz és hirdetheti dicsőségemet”. Majd nagyon szomorúan mondta: ”Legfájdalmasabb nekem látni, hogy emberek nem tisztelik Fiúmat a Szent Eukaristiában és ahogy imádkoznak, míg gondolataik máshol vannak. Ezt azoknak mondom, akik piokusaknak akarnak látszani.” Kérdeztem tőle, hogy azonnal kezdjem-e hirdetni dicsőségét. ”Igen! Igen!, de először kérdezze meg apja bűnbocsátóját, mit gondol róla. Akadályokba ütközni fogsz, rosszul kinevetnek és mondanak, hogy őrült vagy stb., ne figyelj rájuk, legyél hűs énhez és segítek téged”. Majd szelídül eltűnt.
Egy rémületes időszak következett, nagy szenvedéssel járó. A szívem úgy tűnt, kiugrik a testemből, és rémült fájdalmak voltak az emlőimben és hasamban. Akkor eszembe jutott, hogy bal kézemben tartom a rózsafüzért. Felajánlottam szenvedésemet Istennek. Nem tudtam, ez lesz betegségem utolsó része. Egy perces pihenet követően éreztem magamat friss és egészséges. Megkérdeztem, hány óra van, és látom, hogy tizenkét és fél. Éreztem magát gyógyultnak, csak a jobb karom még használhatatlan volt. Körülbelül hat és félkor érkezett a plébános, és az ágy szélén ültem. (Estelle elmondta neki ezekről a jelenésekről). “Ne aggódj, misét mondok, és hozom neked Szent Keresztet, ekkor fogod használni jobb kezedet a keresztjelet tenyérre tennének, hiszem”. Így történt. A Vernet atya később könyvében Pellevoisinról írta, hogy Estelle átélte a halál és feltámadás tapasztalatát.
6. Jelenés - 1876. július 1.
A második jelenések szakasza Pellevoisinban szombaton, július elsején kezdődött. Tíznegyed tizenegykor este imáimat mondtam, amikor hirtelen látom a boldog Szűzanyát teljes fényben körülvéve. Fehér ruhában volt öltözve. Valamira nézett, kezét mellé helyezte és mosolygott, mondván: “Lassú leányom, türelemmel, nehéz lesz neked, de veled vagyok”. Annyira boldog voltam, de semmit nem tudtam mondani. Egy kicsit maradt, és azt mondta: ”Bátorságot, visszatérek”. Majd eltűnt, ahogy februárban is történt.
7. Jelenés - 1876. július 2.
Tíznegyed tizenegykor mentem ágyba, nehéz volt, mert előző este látom a Boldog Szűzanyát. De azonnal elaludtam. Tizenegynégykor ébredtem, és láttam az időt. Reméltem, hogy még tizenkét előtt meg fogok látni a Boldog Szűzanyát. Leborultam ágyamat mellett, és fél Ave Mariát mondtam el, amikor a Boldog Szűzanya megjelent előttem. Fény sugárzott kezéből, majd kezét mellé helyezte. Szemei rám néztek. Mondta: ”Már hirdetted dicsőségemet”. (Ekkor megbízott engem egy titokkal) “Folyatssd, Fiám több lelket nyert, akik mélyebben áldoztak magukat Neki. Szíve olyan teljes szeretettel van a szívembe, hogy soha nem tud elutasítani tőlem semmit. Énért megérinti és lágyítja a legkeményebb szívek”. Amint ezt mondta, annyira csodálatosan szépen volt. Kéretni akartam egy jelet erejéről, de nem tudtam mit és hogyan kérjek, így azt mondtam: ”Jó anyám, kérek, dicsőségedért”. Megérte és mondta: ”Nem bizonyítja-e gyógyulásod erejem? Kizárólag a bűnösök megmentéséért jöttem”. Amint beszélt, az összes különböző módon gondoltam, ahogy sugározhatja és mutathatja erejét. Válaszolta: ”Hadd lássák ezt a népek”. Majd csendesen eltűnt.
8. Jelenés - 1876. július 3.
Hétfőn, július 3-án újra látom Őt. Csak néhány percig maradt és enyhén megintette: “Szeretném, ha tegyél magad nyugodtabban, békésebben, nem mondtam el neked, melyik napon vagy órán térhetek vissza, de pihenni kell”. Mutatni akartam neki minden kívánságomat, de Ő csak mosolygott. “Eljöttem a mulatságok befejezésére”. Ezután az ő szokásos módján távozott, éjfél előtt.
9. Látomás - 1876. szeptember 9.
Pellevoisin harmadik részének látomásai szeptember 9-én kezdődnek. Négy-négy napja volt az ösztönöm, hogy bemenjek abba a szobába, ahol megfogyatkoztam. Ma végül sikerült: 1876. szeptember 9-én. Amikor lemondtam rózsafüzért, megjelent a Boldogasszony. Ugyanolyan volt, mint július elsején. Csöndben nézett körül maga köré, mielőtt hozzám fordult volna, majd így szólt: ”Elmaradtál az August 15-i látogatásomtól, mert nem voltál elég nyugodt. Valódi francia jellem van benned: mindent akarnak tudni előbb, mint megtanulnak, és mindenre megértenek, mielőtt ismernek. Tehát jöhetett volna újra tegnap; de azért maradtál el a látogatásomtól, mert vártok egy alázatossági és engedelmességi cselekedetőtől.”
10. Látomás - 1876. szeptember 10.
Szeptember 10-én a Boldogasszony körülbelül ugyanabban az időben jelent meg, és rövid ideig maradt, hogy ezt mondja: ”Imádkozzanak; nekik példát mutatok”. Amint ezeket mondta, összehozta kezeit, majd eltűnt. Éppen akkor szólalt meg a Vesperák harangja.
A Látomások Háza 1876
11. Látomás - 1876. szeptember 15.
Ez az éjszaka Mária Estelle-nek jelent meg, hogy tudassa vele, élni fog. De a Boldogasszony elítélte Estelle múltbeli bűneit. Bár Estelle nem világias életet élt, mégis megtört szívvel bánott hibáiról. Mária fájdalmasan mondta:
“NEM TARTHATOM TÖBBÉ FIÁMAT”
Úgy tűnt, hogy felháborodott, amikor ezt hozzáadta: ”Franciaország szenvedni fog”. E szavakra hangsúlyt tett, majd ismét megállt, és folytatta: ”Vedd magad bátrabban és bízz a Jóban”. Ezután egy gondolat jött az eszembe: “Ha ezt mondom, talán senki sem hisz nekem”, de a Boldogasszony megértette, mert így felelt: ”Előre fizettem; annál rossabb azoknak, akik nem hinnak; később elismerik az igazságomat”. Ezután enyhén elhagyta.
12. Látomás - 1876. november 1.
Már két héte óta mindent megtettem, hogy ne gondoljam arra, amint újra látom a Boldog Szűzanyát, de nem tudtam ellenállni; és ahogy minden erejembe tettek, hogy ne gondolkodjak róla, szívemben gyorsult az ütem reményében, hogy ismét megtekinthettem. Végre ma, Minden Szentek Napján, újra látom a drága mennyei Anyámat. Ugyanúgy jelent meg, mint mindig, karjait kinyitva, és viselte azt a szkapulárt, amit 9-szeptemberi napon mutatott nekem. Amint megjelent, úgy nézett valamire, amire én nem láttam; majd minden irányba tekintett, de semmit nem mondott. Majd olyan jóindulatú pillantással nézött rám, és elment.
13. Jelenés - 5. november, 1876
Szombaton, 5. novembereken, amikor befejeztem a rózsafüzért imáimat, láttam a Boldog Szűzanyát. Meggondoltam, mennyire alázatos vagyok ahhoz, hogy fogadjam Őt, és hányan másak érdemesebbek Ő áldására, akik jobban tudnák kihirdetni Dicsőségét. Ő mosolyogva nézett rám és mondta: ”Telepedtem te benned”. Ez nagyon boldoggá tette! Mondta: ”A gyöngyösökért és szelídekért választottam, hogy dicsőségemre. Légy merész, mert próbatételeid kezdetét veszik”. Keresztbe tett kezeit melletti, majd elment.
14. Jelenés - 11. november, 1876
Szombaton, 11-e novembereken. Az elmúlt néhány napban éreztem a kényszerülést, hogy szobámba menjek és imádkozzak. Ma négy óra tíz percében rózsafüzért imáim közben "Emlékezzél legszentebb Szűz Mária..." - majd megjelent Ő. Ugyanúgy állt ott, mint mindig a szkapulárral. Majd mondta nekem: ”Ma nem vesztetted el az idődet, Mennyemért dolgoztál”. Egy szkapulárt készítettem. ”Többet is kell csinálnod”. Ezután hosszabb ideig várt, arca fájdalmas volt. Majd mondta nekem: ”Bátorságot!” Keresztbe tett kezeit melletti, teljesen befedve a szkapulárt, majd elment.
A Szentség Szívének szkapulárja
15. Jelenés - 8. december, 1876
Pellevoisinból hazatérve néhány órával ezelőtt még mindig nem gyógyultam el mély érzelmeimtől. Nem fogom többet látni a Boldog Szűzanyát e földön! Senki sem tudja megérteni, mit érzek mostanában! A misét követően megjelent szebbnél szebben! A megszokott csend után mondta: ”Lánya, emlékszel az én szavaimra?” Minden, amit Ő nekem mondott, nagyon világosan jött eszembe, különösen: ”Teljesen könyörületes vagyok és Fiam Úrnője. Szíve annyira szeret engem… hogy a legszívtelenebb szívekért is megérinti nekem. Különösen eljöttek menteni a bűnösöket. Fiam kincstárai már régóta nyitva állnak, ha csak imádkoznak volna. (mutatva a szkapulárra) Szeretem ezt az áhítatot. Mindenkinek kérlek, hogy jöjjenek nyugalomhoz és békéhez…. Sőt az Egyház és Franciaország is”.
Ezek szavak között sok más titkot is láttam. E egész időszak alatt Ő rám nézett, majd mondta: ”Ismételd gyakran ezeket a dolgokat, segítenek neked próbáid és kínjaid során. Nem fogod többé látni”. Kiáltottam fel, "mi lesz velem Boldog Anyám?" Ő ekkor így válaszolt: ”Velünk leszek, de láthatatlanul”. Látom emberek sorait, akik rám nyomnak és fenyegetnek, ez félreállított. A Boldogságos Szűz mosolygott és mondta: ”Nincs szükséged félelemtől őket iránt, kiválasztottak téged az én dicsőségem hirdetésére és ezen imádat terjesztésére”. Ezzel együtt Ő a szkapulárét tartotta kezében. Annyira biztató volt, hogy mondtam: ”Szerelmes anyám, adnál nekem ezt a szkapulárt?” Mintha nem hallott volna engem. Mondta: ”Jöjj és csókold meg”. Gyorsan felálltam és a Boldogságos Szűz lehajolt rám, és megcsókolttam a szkapulárt. Ez nagyon csodálatos pillanat volt számomra.
Akkor a Boldogságos Szűz így szólt, utalva a szkapulárra: ”Te fogsz elmenni a Prelátushoz és adnál neki az álmodat, amit készítettél. Mondd meg nekik, hogy segíteni nekem tetszik többet, mint látni, ahogy gyermekeim viselik azt, miközben eltérnek mindentől, ami fájdalmat okoz Fiámnak, amikor emberek fogadják a szeretetének szentségét és mindenükből tesznek azokat a károkat javítani. Lásd meg az áldásokat, amit kiöntök mindenki felett, aki bízva viseli és terjeszti ezt az imádatot”. Ezzel együtt Ő kinyújtotta kezeit és nagyon generózan esett az eső, mindegyik cseppben világosan olvasható volt egy áldás: Egészség, Bízalom, Tisztelet, Szeretet, Szentesség, minden olyan áldás, amit nagyobb vagy kisebb mennyiségben csak képzelni lehet. Ezen felül mondta: ”Ezek az áldások Fiámtól származnak; Ő nem tud tagadni nekem semmit”. Akkor kérdeztem: "Anyám, mit tegyek a szkapulár másik oldalára?" A Boldogságos Szűz így válaszolt: ”Az oldalt magamnak tartogattam, gondolkodj rá és mondd el gondolataidat a Szent Egyházaknak, akik dönteni fognak”. Éreztem, hogy a Boldogságos Anyám elhagyja. Nagyon szomorú voltam. Lángosan emelkedett fel, folyamatosan rám nézve és mondta nekem: ”Bátorságot! Ha nem teszi azt, amit kívánsz (Ő a Prelátusról beszélt), menj magasabbra. Ne félj, segítek neked”. Félkörös utat tett szobám körül és eltűnt nagyjából az ágyam állásának helyén.
KÖSZÖNÖM SZERETETT ANYÁM, SEMMIT NEM CSINÁLOK NÉLKÜLED
A látomásokat gyorsan elismerték Monsignor de La Tour d’Auvergne, Bourges érseke. Engedélyezte a szkapulár készítését és terjesztését, valamint engedélyezte az Our Lady of Pellevoisin tiszteletét. Az érsek két kanonikus vizsgálatot rendelt el a látomásokról, amelyek 1878. december 5-én kedvező eredményre vezetettek. Később, 1883-ban, Pellevoisin plébánosa, Fr. Salmon, valamint Fr. Auvrelle, az alesperes, Rómába utazott, hogy a látomásokról szóló kötetet és Our Lady of Pellevoisin képét ajándékozzák XIII. Leó pápának. A pápa örömmel adományozta az indulgenciákat, amelyek ösztönözik a zarandoklatokat a szentélyhez.
Estellének az volt a kiváltsága, hogy két alkalommal is meglátogathatta XIII. Leó pápát, akik alatt a pápa megígérte, hogy A Szentséges Szív Scapulárját benyújtja a Rituális Kongregációnak. Két hónappal később kiadták az aprobatív dekrétumot a scapularisra.
Estelle Faguette 86 éves korában, 1929. augusztus 23-án halt meg Pellevoisinban – 53 évvel halála csodálatos gyógyulása után.