Ma a szentmisének kezdetén az Urunk Jézus megkérte, hogy térdeljek le.
Mondta: „Szeretnél az Enyém jelenlétében lenni, hogy vigasztaljam? Akarom, hogy látd, mennyire szenvedek a emberiségért, milyen agóniát és kegyelt halált élek újra és újra, és mennyi energiámat adok a emberiségnek. Ha az Enyém jelenlétében vagy, vigasztalod.”
Annyira valós és nehéz látni, hogy Urunk annyira szenved. Sírva nézem az ő mély szenvedését mindinképp miért.
Folytam mondani: „Ó én Uram Jézuse, mennyire sajnálom magamat és mindenkit, aki annyira sértünk Téged a világon.”
A szent áldozás elosztása előtt az Úr visszaküld engem, hogy fogadjam Előle. Mondja: „Most menj és fogadd el Engem, és kérd meg tőlém, legyek könyörületes annyi emberrel, akik bűnbánatot nélkülözve fogadják el. Annyira aláértéktelenül veszik fel, mintha egy kifli vagy cukorka lenne. Habszolva jönnek, hogy meggyógyítsam és erőt adjak nekik.”
Az Úr annyira szenved a mi bűnbánatunk miatt.
Uram, legyen irgalmas velünk.
Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au