Kedves gyermekeim!
Szeretlek és nagyon becsülöm titeket. Ti vagytok a szemem gyöngye, s engedtem magam keresztre feszíteni az én megváltásodért. A ti iránti szerelmem kívánta ezt a kegyetlen áldozatot Az Apámnak, mert Ő, akárcsak Én és a Szentlélek, örökké velünk akart titeket lenni. Emiatt teremtettük meg titeket, de az kísértés — ez a szörnyű kísértés — elragadta titeket, s bár nekem nem kellett volna alázkodnom, mégis lebuktam és nagyon is.
A kegyelmet, amellyel árasztottátok meg, elveszítettétek, de visszaadni akartam titeket, mert az én egész szerelmem miatt ezt kívántam. A egyetlen módja volt, hogy helyettetek bűnhődjünk és teljes mértékben. Isten sértve lett, de csak egy egyenlő ajándékkal lehet teljesen javítani a sérthetőséget. Egy Felső Lény elleni támadás csak akkor válik kárpótolhatóvá, ha az expiáció teljesen kielégíti Őt, de csak Isten képes erre a szintre emelkedni. Így mondtam: „Íme jövök” (Zsolt 40:8), és teljesítettek ezt a tökéletes kárpótlást, s áldozatommal, elhagyattságommal és feláldozatosságommal fedtem le az emberiség minden bűnét mindvégig. Isten kielégült, és ismét kegyelmekkel teli lett az emberség, kivéve azok közül a kiket elutasítottak.
Megnyitottam ti előtt az eget, s ekkortól kezdve bejártak benne a választottak egy-egyként, miután részt vettek szenvedésemben, keresztemben és megváltásomban. Földi életemben áldozatokat mutattam be; a Szentlélek hét ajándékának (1) szerint viselkedtem, s mindegyiket tökéletesen gyakoroltam, s Isten vezette engem. Halált haltam sajátjaim elhagyva, kivéve Anyámat, szeretett tanítványom Jánost és néhány szent nőt, akik bátrabbak voltak és elvágtatabbak a félénk apostolaimnál.
Szenvedtem a megalázásokat, az igazságtalanságokat és elutasításokat legkegyetlenebb módon, mert Isten lévén, nagyon éreztem őket és még jobban, mint egy egyszerű ember. Az Atyaisten mindeneket látott; Ön mindig velem volt és megbocsátóan fogadta a könnyeimet és sebeimet isteni Szeretettel.
Önt magam áldoztam fel, s mindent elvállaltam bűneitekért. Minden bűn úgy volt, mintha én követtem volna el, és rémültek tőle és megbénultam. Bocsánatot kértem Istentől minden bűnért, de azok számtalanok voltak; mégis mindet ismertem, azonban húsamban viseltem őket, verésük miatt szenvedtem, ütöttek engem miattuk, levetették a földre miattuk, és rémülten, bizonyosan, de az enyéim lettek, hogy kárpótlásukat teljesítsem.
A töviskorona miatt kaptam el a büszkeség sok bűnei; szaggatott orrom és széttépett arcam az öntelenség sok bűnéért volt; húsambat a verés nyitotta ki a testiség számtalan bűnétől; mindet láttam és mindenre kárpótlás tettem. Golgotháim kemény és nagyon fájdalmas volt; látom minden bűnt, amire megbocsátást nyújtottam, elfogadva mindent, leesve, felkelve és ismét leesve. Leeséseim szétnyitották sebesült térdeimet, s a keresztszár fája háttamat és vérző sebemeimet csiklandozta.
Gyerekek, ha csak tudnátok, hogy minden percnek óráknak tűnt nekem, ahogyan mindent teljes szenvedésként éreztem, de soha nem végződtek és egyre nőtt a fájdalom. Akkor jött az ideje a kegyetlen keresztrefeszítésnek, meztelenségemnek, s ott maradtam, függve, karjaim nyitva a világ felé egy isteni hívással, amely addig fog tartani, amíg a világ áll. Majd hosszú idő múlva lemondtam lélemről; az emberré lett Isten elhagyta a földet, miután felajánlotta Istennek a legnagyobb Áldozatot, amit csak tehetett: az isteni áldozatát az istenért minden embertől az emberiség kezdete óta végéig.
A negyven nap alatt, amely elválasztotta a feltámadásomtól az emelkedésemig, felkészítettem apostolaimat és tanítványaimat jövendő apostolátusukra. Adtam nekik utasításaimat, biztatásomat, sőt néhány konkrét irányelvemet is. Pünkösd után megértették mindazt, ami addig homályos maradt, és elkezdődött az apostolatjuk. És ekkortól kezdve a Szent Katolikus, Apostoli és Római Egyház, amely keresztemre és áldozatomra épült, folytatja küldetését, dacára minden kísértésnek, keresztre és nehézségnek az úton.
Ma a Szent Egyház, menyasszonyomat követi példáját a keresztútomon, szenvedésemen és halálomban. A hű papok szét vannak osztva, mint apostolaim is szét voltak osztva, de visszatérnek, ahogy apostolaim is visszatértek feltámadásomkor. Egyházam, menyasszonyomat az én képemben és hasonlatosságomban van, s ő is megrendülni fog, ahogy apostolaim is megrendültek. De újra felkel majd szebbé, tisztábbá és erősebbé, ahogy apostolaim Pünkösd után már nem voltak a korai napok gyáva emberei, hanem az egész világ evangéliumhirdetői, akik életüket és lényegüket adták hit terjesztéséhez.
Ma a hiték gyengültek a világnak; a kereszténységnek tűnik, mintha elfelejtették volna az emberek, de visszatérnek, mert áldozatom az egész világra és minden korokra szól. A hit csökken, de újra éledni fog; a Szent Egyház visszanyeri régi erejét, s ismét virágozni fognak a hívők.
Imádkozzatok erre, gyermekeim, ti, akik hűek maradtok nekem; imádkozzatok azért, hogy feltámadjon a Szent Katolikus Egyház, hitének tisztasága és tanításának egészsége.
Áldom békésen a Szent Atya, Fiú és Szentlélek nevében †. Ámen.
Uradat és Megváltódat
(1) Bölcsesség, Értelmesség, Tanács, Erő, Tudás, Igenlét és az Istent sértésre való Fél.
Forrás: ➥ SrBeghe.blog